Házasság hete: fejezd ki a szereteted!

Ugye, mindenki jól ismeri a népmesék megnyugtató utolsó mondatát?
 „Hatalmas lakodalmat csaptak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.”

A valóságban azonban a történet éppen itt kezdődik.
Újabb próbatételek várnak a történet szereplőire.

A közös élet kiépítése, a boldogság megtartása, a különféle akadályok leküzdése vagy a veszteségek , kudarcok elviselése és az ellentétek kezelése, mind-mind komoly próbakövei az együttélésnek.

Ezeknek csak úgy tudnak jól megfelelni a házastársak, ha a tarisznyájuk tele van útravalóval, és úgy, ha tudják, hogyan pótolják, ha kifogyófélben van.

A szülői lét elviselhetetlen könnyűsége

Semmi kétség: szülőnek lenni nem könnyű feladat és nem kis felelősség! 
Szülőként időnként tehetetlennek, tanácstalannak érezhetjük magunkat, sőt még azt is megkérdőjelezhetjük, hogy vajon tényleg jó szülők vagyunk-e. 
Ráadásul mindenki a szülőket vádolja, ha valami félresiklik a gyereknevelésben, de senki sem képezi őket.

Évente sok millió új  anya és apa "veszi fel" azt a munkát, amely a világon talán a legnehezebb: hazavinni egy csecsemőt, aki teljesen magatehetetlen, viselni minden felelősséget testi és lelki egészségéért, úgy nevelni, hogy kedves, együttműködő, tevékeny emberré,  a társadalom hasznos tagjává  váljon. Van-e ennél nehezebb és felelősségteljesebb munka? Nem hiszem. 

A szülői minta

Ugye, te is tapasztaltad már, hogy a gyermeked éppen úgy dajkálja babáját, úgy szólítja meg a társát, úgy szidja meg testvérét (és még sorolhatnám a példákat), ahogy tőled látja.

Ha akarod, ha nem, tükröt tart eléd.

Sokszor repesek az örömtől, mert sikerélményként könyvelem el, ha egy általam fontosnak tartott dolgot a gyerekeim megtanulnak és a szerint cselekednek. És sokszor összeszorul a gyomrom, mikor látom, hogy bizony a bennem lévő rosszat is sikeresen átvették a lurkók.