"Nőből is megárt a nagymama"

Eszedbe jut néha, hogy milyen volt, mikor te gyermek voltál?
Emlékszel még azokra az érzésekre, gondolatokra, amiket gyermekkorodban megfogalmaztál és megfogadtál magadnak? Én aztán nem..., soha nem fogom..., csak olyan ne, mint...

Elgondolkodtál azon, hogy édesanyád miként alakult, hogyan fejlődött az évek során? Mitől lett olyan, amilyen?

Érzelmek forgatagában felnőve (II.)

Hogyan alakul mégis az életünk, az érzelmi világunk?

Négy gondolatmenetet vinnék végig különösebb elméleti beskatulyázás nélkül.

1. Életkép: Mi alakítjuk, vagy mások hatása inkább?

Jean Piaget azt mondja, hogy aktív részesei vagyunk saját fejlődésünknek. Az egyén aktivitása határozza meg, hogy a kapott ingerekből mit szűr le és épít be a személyiségébe.

Buktatók vagy újabb lehetőségek? - Családi életciklusok

Mi sem természetesebb, mint hogy egy család élete az idők folyamán változik. Nyilvánvaló, hogy másképp viselkedünk kamasz gyermekünkkel, mint egy újszülöttel, s hogy másképp néz ki egy családi ebéd a kisiskolás gyermekekkel, s másképp a felnőtt, fészekből kirepült lányunk vagy fiunk családjával.

Milyen lehetőségeket s milyen nehézségeket tartogatnak számunkra a különböző családi életciklusok?

A családi életciklusok a család fejlődését kísérik nyomon, az új család keletkezésétől (párválasztás) az életút végéig.

Érzelmek forgatagában felnőve (I.)

Van egy közös kód, melyet kultúrától és népcsoporttól függetlenül mindannyian értünk, az érzelmek világa.

Vannak olyan alapvető érzelmi állapotok, melyeket a földön élő minden ember felismer, értelmez, megért. Ezeket nemcsak szavak, hanem a testbeszéd által is közöljük, sőt mielőtt megszólalnánk már közvetítjük azt, hogy kik vagyunk, hogyan érzünk, hogyan élünk. 

Az alapvető szükségletei által irányított csecsemő kiharcolja magának azt,

Párkapcsolatunk titkai, buktatói

Minden kapcsolatba elvárásokkal, elképzelésekkel és tapasztalatokkal érkezünk.
Amikor elkötelezzük magunkat valaki mellett, mindennek tudatában kell legyünk. Lényeges, hogy társunkkal beszéljük meg azon kérdéseket, melyek a kapcsolatot megalapozzák, fenntartják.


Sok konfliktus származhat abból, hogy az egyszerű hétköznapi helyzeteket másként látjuk, és eltérő megoldásokat tartunk jónak. Fontos, hogy rugalmasan kezeljük társunk meglátásait és mindketten megéljük a sikert.

Vásárolna a gyerek, de nem tud románul?

Sóvárog a kölyök, milyen jó lenne, ha a legközelebbi vásárláskor már ő rendezné le a boltossal való kommunikációt? Szeretne fagyit venni, anélkül, hogy anyapa ott lenne? Netán zsebpénzét tiltott nassolnivalókra költené?
Költené, de nem tudja? Merthogy nem beszéli a románt?
Az alábbi linken találhatsz tippet, hogyan kezdjetek hozzá a házi, úgyis mint otthoni nyelvtanuláshoz!
Két legyet üttök egy csapásra: Játék közben tanultok, tanulás közben játszódtok, minimális keretből gazdálkodva. Magyarul: a kecske is jóllakik, s a káposzta is megmarad, miközben összerázódik a család.
Katt ide!

Anyák maffiája... Jó anya vagy?

Kép forrása: innen

Tényleg?

És ki mondja meg, hogy az vagy?

Úgy érzed?

A külvilág így mondja?

Kisgyermekes vagy? Baba-mama klubba jársz? Kínoz a vágy, hogy érezd, valahova tartozol?

Gyereked oboázni, karatéra és hímzőkörre jár 3 hónapos korától?

Házasság hete: fejezd ki a szereteted!

Ugye, mindenki jól ismeri a népmesék megnyugtató utolsó mondatát?
 „Hatalmas lakodalmat csaptak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.”

A valóságban azonban a történet éppen itt kezdődik.
Újabb próbatételek várnak a történet szereplőire.

A közös élet kiépítése, a boldogság megtartása, a különféle akadályok leküzdése vagy a veszteségek , kudarcok elviselése és az ellentétek kezelése, mind-mind komoly próbakövei az együttélésnek.

Ezeknek csak úgy tudnak jól megfelelni a házastársak, ha a tarisznyájuk tele van útravalóval, és úgy, ha tudják, hogyan pótolják, ha kifogyófélben van.

A szülői lét elviselhetetlen könnyűsége

Semmi kétség: szülőnek lenni nem könnyű feladat és nem kis felelősség! 
Szülőként időnként tehetetlennek, tanácstalannak érezhetjük magunkat, sőt még azt is megkérdőjelezhetjük, hogy vajon tényleg jó szülők vagyunk-e. 
Ráadásul mindenki a szülőket vádolja, ha valami félresiklik a gyereknevelésben, de senki sem képezi őket.

Évente sok millió új  anya és apa "veszi fel" azt a munkát, amely a világon talán a legnehezebb: hazavinni egy csecsemőt, aki teljesen magatehetetlen, viselni minden felelősséget testi és lelki egészségéért, úgy nevelni, hogy kedves, együttműködő, tevékeny emberré,  a társadalom hasznos tagjává  váljon. Van-e ennél nehezebb és felelősségteljesebb munka? Nem hiszem. 

A szülői minta

Ugye, te is tapasztaltad már, hogy a gyermeked éppen úgy dajkálja babáját, úgy szólítja meg a társát, úgy szidja meg testvérét (és még sorolhatnám a példákat), ahogy tőled látja.

Ha akarod, ha nem, tükröt tart eléd.

Sokszor repesek az örömtől, mert sikerélményként könyvelem el, ha egy általam fontosnak tartott dolgot a gyerekeim megtanulnak és a szerint cselekednek. És sokszor összeszorul a gyomrom, mikor látom, hogy bizony a bennem lévő rosszat is sikeresen átvették a lurkók.