A szülői lét elviselhetetlen könnyűsége

Semmi kétség: szülőnek lenni nem könnyű feladat és nem kis felelősség! 
Szülőként időnként tehetetlennek, tanácstalannak érezhetjük magunkat, sőt még azt is megkérdőjelezhetjük, hogy vajon tényleg jó szülők vagyunk-e. 
Ráadásul mindenki a szülőket vádolja, ha valami félresiklik a gyereknevelésben, de senki sem képezi őket.

Évente sok millió új  anya és apa "veszi fel" azt a munkát, amely a világon talán a legnehezebb: hazavinni egy csecsemőt, aki teljesen magatehetetlen, viselni minden felelősséget testi és lelki egészségéért, úgy nevelni, hogy kedves, együttműködő, tevékeny emberré,  a társadalom hasznos tagjává  váljon. Van-e ennél nehezebb és felelősségteljesebb munka? Nem hiszem. 

És hányunkat tanítottak meg rá? 

Minden gyerek egyedi és a maga módján tökéletes és csodálatos lény. A gyereknek joga van azzá válni, amivé belső lehetőségei engedik. Fogadjuk el gyerekeinket olyannak, amilyenek. Ahhoz, hogy képesek legyünk erre, először magunkat kell elfogadnunk.

Tény, hogy majdnem minden szülő úgy neveli gyerekét és kezeli családja gondjait, ahogyan saját szüleitől látta, azok pedig saját szüleiktől és így tovább. A nevelésben tulajdonképpen több mint kétezer éves módszerekre támaszkodunk. 

A pszichológia, a fejlődéslélektan és más viselkedéstudományok is halmoztak fel új ismeretanyagot a gyerekekről, szülőkről, személyközti kapcsolatokról, a másik ember fejlődésének elősegítéséről,  a hatékony kommunikációról, az emberi kapcsolatok erejéről, a hatékony konfliktusmegoldásról,  csakhogy ezek az információk nem igazán jutnak el a szülőkhöz.

Nem elég csak a gyerekkel lenni, a döntő a pontos odafigyelés.

Minden gyerek más, és ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk neki segíteni , meg kell ismernünk a gyereket, a maga egyéni igényrendszerével. Ennek a legjobb módszere az értő figyelem, melynek a segítségével a gyereknek az üzeneteit hallgathatjuk meg, még akkor is, ha azok nem szóbeli közlések. 

Meg kell tanulnunk a csecsemőt értő figyelemmel "hallgatni", a nonverbális jeleket megfigyelnünk.  

A szülő eredményessége nemcsak kiskorban, hanem a gyermek bármely életkorában is azon múlik, hogy mennyire pontos a kettejük közötti kommunikáció (magyarul: mennyire értik egymást). Amíg a gyerek kicsi, a szülőnek meg kell tanulnia a kisbaba viselkedését pontosan dekódolni. És ez csak számtalan próbálkozás után sikerül. A szülőnek rá kell hangolódnia a csecsemő szükségleteire és problémáira. Ezért  fontos  az első két évben a szülő (elsősorban az anya) és gyermek maximális együttléte. Ekkor válik a szülő a gyermeke legjobb ismerőjévé. 

Daróczi Irén